2021-ben egy januári reggelen a kedvenc halastavamon próbáltam szerencsét. A terv ragadozó madarak fotózása volt a tó jegén a kedvenc úszó fekvő lesemből.
A helyszínre érkezve kicsit meglepődtem amikor megláttam, hogy a tavat borító jég annyira megolvadt, hogy csak a les előtti kb. 8 x 10 méter volt befagyva. Nem erre számítottam. Gondoltam: sebaj, ha már itt vagyok azért szerencsét próbálok. Elfoglaltam a helyemet. A tó északi részén tollászkodó 50 főből álló hattyú csapatot kezdtem fotózni a felkelő nap fényében. Majd kis idő múlva megjelent előttem egy vörösbegy, de az igazi meglepetés csak ezután következett: leszállt egy 15-20 egyedből álló bütykös ásólúd csapat pont velem szembe a tó vizére.
Ez a madár nem túl gyakori hazánkban, ugyanis Nyugat-Európa tengerpartjain és az Ázsiai sztyeppéken költ. Sós és félsós vizű lagúnák, tavak mentén, tengerpartokon foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Hazánkban jellemzően csak átutazás közben figyelhető meg. Hazai fészkelő-állománya 5 – 10 párra tehető. A többi réceféléhez hasonlóan a bütykös ásólúd szárnytollai egyszerre hullanak ki, így a madár egy hónapra röpképtelenné válik. Teljes hossza 58-67 centiméter, a szárnyfesztávolsága 110-133 centiméter, testtömege 800-1450 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A két nem tollazatának színe megegyezik, de a gácsér a csőre tövénél élénkvörös bütyköt visel. Vonuláskor az átlagsebesség 95 km/h, de kedvező széljárás esetén akár 195 km/h-val is haladhat. Túlnyomórészt állatokkal táplálkozik, tápláléka rákokból, kagylókból, csigákból áll. A puhatestűeket, rákokat, csigákat és más gerincteleneket a sekély vízben, a puha iszap- és homok aljzatból szűri ki. A fiatalok sáskákat is fognak. Kiegészítő táplálékként a moszatokat és a sós mocsarak növényeinek hajtásait is elfogyasztja.
Szerencsémre a csapat folyamatosan közeledett felém, így sok lehetőség adódott fotók és videók készítésére is. Persze ha sok madár van, akkor azért nem egyszerű értékelhető képet készíteni, mert az egyedek közül valaki mindig bezavar az előtérbe vagy a háttérbe, illetve az élességi síkból kilógó példányok is zavaróak lehetnek az elkészült fotón.
Felejthetetlen élmény volt ennek a nálunk nem túl gyakori madárnak ilyen közelről való megfigyelése és fotózása. A lentebb látható fotók elkészítéséhez több mint egy óráig pózoltak a madarak, néha akár 6 méter távolságban.
